DÍJAK:

​

• Soltis Lajos díj a legjobb előadásért (8. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó, Celldömölk, 2016.)

• "A legemberesebb előadás" (5. Színkavalkád Fesztivál, Inárcs, 2016.)

• Színészi díj (XV. Vasvári Színjátszó Fesztivál, 2016.)

• Díj új kortárs dráma megírásáért (XV. Vasvári Színjátszó Fesztivál, 2016.)

• ARANY minősítés (XV. Vasvári Színjátszó Fesztivál, 2016.)

​

​

NÉZŐI VISSZAJELZÉSEK

​

"Egy este hordólakó filozófussal!

Emlékszem mennyire berzenkedtek az évfolyamtársaim, amikor 1 kreditért (320 kredit kellett a pedagógiai oklevél megszerzéséhez) a Filozófia tételsor finoman végigszaladt a filo történeten a Védáktól Marxig. Talán nem tévedek sokat, ha azt mondom az emberek többsége a háta közepére kívánja a filozófusokat. Mint általában a különcöket, a máshogy gondolkodókat, a Gondolkodókat, a gondolatokat, a gondokat.

Merész vállalkozás volt Weiner Sennyey Tibor drámaírótól egy filozófusról monodrámát komponálni. Ezért ravasz módon -gondolom én- a súlyos és vaskos antik „kínálatból” egy igazi TROLL-t választott, lehetőséget adva Formanek Csaba színművésznek, hogy megmutathassa, milyen amikor a színház értékközvetítő, provokatív, edukáló és kísérletező egyszerre.

Ez a bizonyos hordólakó ma is nagy feltűnést keltene mondjuk a Hold utcai piac elit közönsége körében, mikor a lépcsősor mellett felállított lakhelyéül szolgáló hordó tetejéről pesties bájjal levizelné az arra sétálókat. A Kettőspont színházban sem keltett a szóban forgó úr kisebb feltűnést és rácsodálkozást.

De akkor is, most is ezek csak jelenségek, van aki magára ismer, van aki megismer, felismer valakit, vagy valamit és egy kicsit hordólakóvá válik!

(Rékasi Attila, fotóművész, 2022. 12. 10.)

​

"Formanek Csaba zárta a fesztivált. Vagyis Diogenész. Vagyis Formanek Diogenész. Vagyis Formanek D. Csaba. 
 

Weiner Sennyey Tibor művét az ókori lázadó filozófusról azért is volt érdekes megnézni, mert ismerve Formanek Csabát néha tényleg elmosódott a határ Diogenész és Csaba között. Igazi örömjáték volt ez, ahol a színész lubickolhatott a figurában a technikai nehézségek ellenére. Már-már hagyomány, hogy ha Formanek nálunk játszik, akkor elmegy az áram. És a felháborító az, hogy ennek ellenére Csaba ugyanolyan energiaszinten tudja tovább folytatni az előadást! Más színész szétesik, erőlködik, tolja az iparos munkát, a betanult szöveget, csak valahogy élje túl az egészet! Ehhez képest mintha mi sem történt volna! Persze könnyű neki, ha önmagát játssza! Mondta ezt egy néző, akinek a szájából ez egy igazi elismerés, mert ha egy néző már egyáltalán nem látja a színészt, csak a megformált figurát, akkor az már ok a csettintésre!"

​

(Válik István,

a gyöngyösi Szobaszínházi fesztivál szervezője, 2017.)

***

​

KRITIKÁK

​

A Kétlámpás Blog kritikája a 2023. január 14-dikei előadásról

"Diogenészben talán a világtörténelem egyik első akcióművészét vagy trollját is tisztelhetjük (nézőpont kérdése) Ezt Formanek Csaba ki is használja, a közönséggel folyamatos interakcióban, performanszokkal dinamizálja a monodráma formát. A közönség pedig jó játszótárs, reagál, nevet, meghökken, elgondolkozik, ahol kell. Ritka tünemény nézőtér és színpad ilyen egymásra találása, ezért az élményért is mindenképpen érdemes megnézni az előadást."

​

Regős János a Diogenészről a Játékosban
"Másodszor voltam nézője és csodálója Weiner Sennyey Tibor darabjának és előadójának Formanek Csabának (Diogenész). Igazi szegény színház ez, melyben szinte minden a színészre bízatik, ahol az író a színészre formálja, mintegy reá feszíti föl a szöveget. Gúny és apoteózis – szokták emlegetni Grotowski színházával kapcsolatban. [...] Nos, Csaba egy személyben önmaga és valaki más, amikor ezt a szöveget előadja. Bravúros technikával testesít meg egy mitológiai archetípust, egy „szerepet” és egy világot maga körül, de mindig önmagára reflektáltan. Szinte végig „statikus” helyzetben, ülve látjuk őt és mégis valóságos fizikai színházat varázsol elénk finom, de kikerülhetetlen tekintetet emel ránk, nem úgy általában, hanem face-to-face, szinte zavarba ejtően, de mégsem tolakodóan, amit egyébként nagyon nem szeretünk, ha rosszul csinálják. De ő valósággal bevon ebbe a felemelő szenvedéstörténetbe, tudunk csodálkozni, derülni és elborzadni e különös figura sorsán. A legérdekesebb az egészben talán az, hogy bár magunk messze elkerülnénk az általa választott hordóba zártságot, de végül mégis sikerül meggyőznie bennünket arról, hogy ez az egyetlen megoldás, vagyis kibillent abból a megszokott nézői attitűdből, hogy igen-igen, mi is az ő példáját tartjuk követendőnek, de azért a világba visszalépve inkább éljük a nem-Diogenészek életét. Itt valami olyasmi történik velünk, ami mélyen felborzolja morális egyensúlyunkat."

​

Emberkereső - Színház utca - Turbuly Lilla

"És mi megyünk vele, mert nincs rossz pillanat, és mert megtörténik az, ami monodrámákban is ritkán: ember és szerep kivételes egysége. Amikor Diogenészben ott látom Formanek Csabát, az örök színházcsinálót, és Formanek Csabában Diogenészt, az örök emberkeresőt. A végén pedig olyat látok, amit eddig csak egyszer (és éppen az idei évadban, Mertz Tibor Ványa bácsijától), hogy Diogenész a szemünk előtt, egy perc leforgása alatt megöregszik."

​

Üvölt, csahol, nyüszít értünk - Kultissimo - Kal Pinter Mihály

"Bolond-bölcs játék. Kukucskálás egy hordóba. Formanek Csaba Diogenészként nyüszít, csahol, legyilkol, parádézik, megríkat, elgondolkodtat, és mélyen a szemünkbe néz.  [...] Hozzánk beszél. Ijesztő és torz, mintha rémálmunk bohóca lenne. Egy bomlottnak mutatkozó bölcs elmén keresztük mutat be sajátmagunknak."