Formanek Csaba

rendező, színész, író

Csaknem 20 éve foglalkozok színházzal. A középiskolában kezdtem, majd az egyetemen folytattam. 2002-ben alapítottam saját társulatot, melyet idén nyáron megszüntettem. Független, szabadúszó alkotóként dolgozom tovább. Az elmúlt években 27 színházi előadást rendeztem, sokukban játszottam is, valamint szerepeltem mások munkáiban is, filmekben, színdarabokban, performanszokban.

A színház számomra művészet és kutatás. Mindannak összessége, amit tudunk és nem tudunk magunkról, a világról. Témáim általában nagyon személyesek - szerelem, halál, őrület, alkotás. Ha csapatban dolgozom, azt várom a többiektől is, hogy adják bele a maguk személyes, olykor egészen intim lényét a munkába. Ez sokszor zavarba ejti a közönséget. És ez jó. Mert a cél a belső mikrovilágainkat párbeszédre bírni. Hogy talán mégsem vagyunk annyira egyedül. 

Harmadjára veszek részt a tiszakécskei művésztelepen, immár szervezőként is. 2013-ban Halottaskönyv című előadásunkat mutattuk be, szabadtérben, félig a vízban, a Tisza-parti homoknyelvre adaptálva. Tavaly itt fejeztem be első monodrámám, a Factura Lamiaceae megírását, és a művésztelep végén itt tartottam meg az első bemutatót. Azóta 25-ször játszottam Budapesten, vidéken és határon túl is. Idén áprilisban a Legjobb férfi színészi alakítás díját nyertem el a celldömölki Soltis Lajos Országos Színházi Fesztiválon.

Idén egy újabb monodráma megalkotása és bemutatása a célom "Túl a mai kocsmán" munkacímmel. A szabadság és az elköteleződés kettőssége érdekel. Túl tudunk-e látni saját önbecsapásainkon, tudunk-e hatással lenni a saját sorsunkra, és meg tudjuk-e azt osztani másokkal?

"Egy monodrámára gondoltam, amit előadhatok különböző kocsmákban. Persze valamilyen módon a szerelemről kéne szólnia, csak azt nem tudom, hogyan. Szeretném a legmodernebb tudományokat is belesűríteni, a jövőkutatást, a háromdimenziós molekuláris számítástechnológiát, a génmanipulációt, a bio- és nanotechnológiát, meg persze a mesterséges intelligenciát. Mégsem csinálhatok életem végéig Szentivánéji álmokat, meg keleties beütésű, vagy ilyen latinos virágnevekkel dúsított költői izéket. Haladni kell a korral."

(Idézet a Rászorultak című előadásunkból)

Szakmai önéletrajz >>