Pokorny Szilárd

költő, író, humorista

Pokorny Szilárd a nevem, a kenyerem online újságíróként, szerkesztőként keresem a www.szeretlekmagyarorszag.hu portál főmunkatársaként.

A művészet befogadóként először a kortárs könnyűzenén keresztül érintett meg, kamaszkoromban. Első művészeti alkotásom pedig egy vers volt, amit 14 éves koromban írtam, teljesen spontán, miután az elméleti KRESZ-oktató az órán a lelkembe gázolt. Ezután rendszertelenül, ám rendkívül gyakran írtam verseket, egészen felnőttkoromig, amikor is áttértem az ugyancsak rendszertelen, ám rendkívül ritka versírásra. Sok (több mint 3) híres folyóiratban, újságban jelentek meg verseim azóta, és még 3 könyvben is. De a legtöbb verset kétségtelenül a költői Facebook-oldalamon publikáltam és publikálom a mai napig. Mindennek igencsak örülök, mert a versírás pompás dolog,

A második – remélem, szintén életre szóló – találkozásom a művészettel alkotóként úgy indult, hogy viszonylag véletlenül belecsöppentem egy színtársulat próbájába. Teljesen más kép élt bennem a színházról, amit ott, a próbán láttam, igencsak meghökkentő volt. De elfutni már nem tudtam, mert véget ért a jelenet éppen, és a rendező azt mondta: itt a szöveged, tessék! Próbáltam tiltakozni, hogy csak arról volt szó, hogy megnézem a próbát, de elég erős egyéniség a szóban forgó személy, így el kellett játszanom a jelenetet azon nyomban. Így indult el a színészi karrierem. Sok (majdnem 5) színdarabban és sok (majdnem 10) filmben is játszottam azóta, és mivel a színészet pompás dolog, ennek igencsak örülök.

Mindezek ellenére a hétköznapokban ritkán gondolok magamra művészként, és lehet, hogy ez nem jó – mivel az (is) vagyok. Legalább annyira, mint férfi, magyar, munkavállaló, fogyasztó és a többi, amiként viszont rendszeresen gondolok magamra. Lehet az ember öntudatlanul is művész, de én azért azt tanácsolnám annak, aki még most fog hozzákezdeni, hogy legyen inkább tudatosan az. Ebből a szempontból egy művésztábor kiváló lehetőség, ahol a hozzám hasonló, naiv művészlélek is átélheti a művész-létet, más művészeket tanulmányozva összehasonlíthatja magát velük, sőt, még együtt is alkothat akár teljesen újfajta dolgokat is más művészeti ágakban tevékenykedő kollégáival. Amit pedig tényleg nehéz fokozni, ti. a művész számára ez az egyik legpompásabb dolog.

Ebből kifolyólag azt is tanácsolom mindenkinek, hogy pályázzon ehhez hasonló táborokba, és jusson is be. De a legjobb, ha ide pályázik, mert ez biztos jó, a többiről meg csak azután derül ki, ha  az ember kipróbálta.

Munkaterv

1. Minden, a táborban készülő produkcióval kapcsolatban egy „komoly” szöveg megalkotása. Elsősorban versekben gondolkodom (ezek akár egyetlen versszakból is állhatnak, de hosszabbak is lehetnek), de nem kizárólag. El tudok képzelni olyan művet, aminek kapcsán egy próza, például egy Örkény-stílusú egyperces, vagy akár egy hosszabb szöveg születik. Sőt, még azt is el tudom képzelni, hogy lesz olyan mű, amiről egy egyperces novellát, vagy esetleg egy kifejezetten vicces szöveget írok majd.

A lényeg, hogy a szöveg a lehető legerősebb, „legütősebb” legyen, a közönségnek adjon (vagy hozzon ki belőle) egy olyan pluszt, ami „rátesz egy lapáttal” az adott műalkotás keltette hatásra. Nagyon őszinte szövegekre van ehhez szükség, azt hiszem.

2. A tavalyihoz hasonlóan egy vicces „tábori álhíradó” megalkotása, a tábor szervezőinek és résztvevőinek személyére és munkáira reflektálva, beleértve a kécskei korifeusokat és történéseket is. Ebben a projektben leginkább az a kihívás, hogy mennyire sikerül elérni, de lehetőség szerint inkább felülmúlni a tavalyi hasonló összeállítást. Elgondolásom szerint ez egyáltalán nem lehetetlen: ahogy egy kabaré társulata vagy egy stand up-os humorista időről időre újra fel tudja dolgozni például a politikai élet éppen aktuális eseményeit, vagy a tévéműsorok adta témákat, úgy, hogy azok érdekesek és szórakoztatóak, az aktuális szereplők, művek és történések alapján ez az álhír-összeállítás esetében is lehetséges.

3. Életem első stand up előadásának megalkotását vállalom, ami természetesen meg is valósulna a tábor utolsó napjainak valamelyikén. A humort, a stand up-ot is olyan talentumként hordozom, ami – az íráshoz hasonlatosan – egyszerre áldás és átok számomra, amennyiben nem igazán sikerült még a mai napig egyik területen sem kihasználni a képességeimet, pedig ezt kell(ene) tennem. Az első két pont sokkal inkább illik egy művésztábor profiljába, ez jobban elüt. De ha a személyes fejlődésem nézem, akkor kétség kívül ez a legfontosabb. Olyasmit hozok létre ezzel, amit már nagyon régen meg kellett volna tennem. Remélem, most sikerül, és remélem, ennek sokan fognak örülni rajtam kívül is

 

+1. Majdnem elfelejtettem mondani, hogy tartanék még egy kis előadást is a művésztelepen "Érdekességek az újságírás világából" címmel. Ez valójában egy alapozó kurzus lenne, akár az is lehetne a címe, hogy "Hogyan (ne) olvassunk újságot?". Aki eljön, még azt is megtudhatja, hogy miért van annyi helyesírási hiba a cikkekben.