Ugrásra készen - Retkes Máté kiállítása

november 23. 17h - december 6. 17h

Lívia-villa, Bp., Költő u. 1/A

Két alapvető élmény lehetett valamikor a kezdetekben. Az egyik a futás, nem túl gyorsan, de kitartóan, hosszasan, kifárasztva az űzött vadat. Elszántan, vakmerően, árkon-bokron, hegyen-völgyön át. És a másik: a séta. Komótosan, a hegy lábától a kis folyó mentén a nagy síkságon át a Végtelen Vízig, vagy az erdőszélről a dombokon át oda, ahol fekete a föld és különös gyümölcsök teremnek. Közben a folyót farönkbe kapaszkodva átúszni. Később áthidalni a kis hasadékot, felmászni a sziklafalon. És a rönk gurul, a kerék is gurul, a szekér már fut.

Továbbmenni, változni, alakulni, fejlődni és visszatérni. A barlang falán különös rajzolt kapu vezet a létezés egyik síkjából a másikba. A létrán a lélek a felső világokba jut. Akinek a teste elaludt itt végleg, az talán hajón vagy szekéren utazik tovább. A szekér kereke körbefordul és visszatér.

Lehet utazni hát „kint” is és „bent” is, sőt: egyik a másiktól elválaszthatatlan.

Régi-új formák és mintázatok lépnek be szimbólumaink körébe. Űrhajókban emelkedünk ívesen felfelé. Körbezuhanjuk a Földet. Létrán lépünk az ismeretlen világ mélységes csendjébe. És eközben a világegyetem végesen végtelen, önmagába görbült nyeregfelületén ősi mítoszok, régi történetek foglalják el új helyüket. Történetek arról, aki a tüzet elhozta nekünk és bűnhődik azóta is. Arról, aki túl magasra szállt és lezuhant. Arról, aki addig bolyongott, hogy mire hazatért, már más valaki volt.

Támogató: https://www.facebook.com/geonczeolpince/

Az Új Alkotóműhely Művésztelep és ehhez kapcsolódó kiállítások szakmai program megvalósítását 2019. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.



Featured Posts
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
Recent Posts